Töri is, német is megvan. Most várunk izgatottan jövő hétig, mikoris elkezdünk a tanárok nyakára járni, hogy tessékmárkijavítaniiiiiiiiiii. Este meg iszunk.

Matek pipa. 
A magyarnak meg kijött a hivatalos javítókulcsa, ami alapján 3 pontot vesztettem a szövegértés részből. Ez azért külön öröm, mert a két tegnap talált (állítólag szaktanárok által összerakott) javítókulcs szerint épp hogy nem buktam meg... Mindegy, király vagyok, az a lényeg. Még abban kell reménykedni, hogy a szövegalkotást nem kúrtam el, és akkor öröm és boldogság. 
Holnap töri.

Macskakérdés megoldva, épp egy pótmamacica szoptatja őket átmenetileg, mindkettőnek van már gazdijelöltje is. Örök hálám ezért Kingának, aki nagyon hatásosan promózta az állatkákat. 
És akkor most kezdjünk fosni a holnapi matektól.

Igazából nem nagyon volt időm ráparázni az érettségire, mert reggel jóanyám két zacskóba kötözött, temetőbe kibaszott kéthetes kölyökmacskával tért haza, és az írásbeli kezdete előtt háromnegyed órával még őket itattam fecsiből. 
A magyar szerintem könnyű volt, a szövegalkotás részben Aranyat választottam. Most reménykedünk.
A cicáknak pedig gazdi kell, sürgősen. Felneveljük őket, ha lesz rá jelentkező, azon nem múlik semmi. Képek itt. Veszprémben vannak, de bárhová elviszem őket, ha arról van szó (ingyen utazom). Drága olvasók, kérlek szépen titeket, segítsetek terjeszteni! Köszönöm.

Megvolt az utolsó nap, az utolsó osztályfőnöki óra. Alig bőgtünk, tényleg...

Az elmúlt négy évben összesen nem bőgtem annyit, mint ma. Nem megy nekem ez a fel búcsúcsókra, cimborák fíling. Holnap bolond, holnapután igazi ballagás. Nemakarom, nemakarom, nemakarom.

Voltunk ma is szerenádozni, bebarangoltuk az egész várost, a végére már egész tűrhetően énekeltünk. Adri néninél a végén nosztalgiáztunk egy nagyon szépet, persze csak azután, hogy szétbasztunk mindent. Olyan retkes a talpam, mint még soha, és a melltartómból kiborítottam három maréknyi rózsaszín virágszirmot (köszi Jázi!). Képek. Szeretem ezt a rengeteg vadbarmot. Szépjóéjszakát.

Szóval lezavartuk ma a szerenád első részét, odafelé még csak kis szolidan kajabáltunk a buszon, aztán Tancinéninél már üvöltve énekeltünk, kaptunk pálinkát is, az se tett rosszat a hangulatnak. Hazafelé a buszsofőr engedélyével végig énekeltünk, hogy ugye gondooolsz, néha ráám, ha végigsétálsz a Kossuth utCÁÁÁÁÁN?, meg ilyenekvoltunk, vadakésjók, meg a többi. Utána fél várost végigóbégattuk, integettünk mindenkinek, hülyét csináltunk magunkból meg minden, ami kell. Képek. Megyek aludni.

Azon gondolkoztam, amikor potyára bejártam fél várost két ajándék miatt, amiknek péntekig kell lenniük, hogy nem is baj, hogy soha semmi nem megy elsőre, mert így jobban értékeljük, amikor végre elkészül az utolsó pillanatban, meg mennyivel bulisabb. Aztán eszembe jutott az is, hogy ez így érettségi előtt egy héttel merész kijelentés.

Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, miért ilyen...

Csak betöltöttem én is a tizennyolcat, szombaton megünnepeltük, ez alkalomból kaptam meg Ottót, meg kaptam narancssárga batár nagy plüsshalat, fülbevalókat, meg az őrültektől pólót, meg piát, meg ilyenek. Ma meg reggel hatkor anyukám szedett nekem egy csokornyi virágot, azzal ébresztett, a suliban meg minden második szembe jövő ember megölelgetett, felírtak a táblára is, facebookon is izzottak az értesítések, mer' ilyen ez a modern világ. Köszönök mindenkinek mindent.

Elbúcsúztam szépen a régi számítógéptől, Lajostól, akitől még így utoljára háromszor kaptam agyfaszt, a legutolsó húzása az volt, hogy kijjebb húztam a polcon, hogy belássak mögé, és az oldala leesett majd barátságosan pofánvágott.
Itt van helyette az új, csillog-villog, gyors, nem fagy le, és ez nekem mind akkora szó, hogy most mást nem is mondok róla. Azt hiszem, a neve Ottó lesz, de ebbe még Kinga beleszólhat.

Ma kezdtem egy vérvétellel, aztán pont beértem a suliba matek próbaérettségit írni, kétórásat, hogy átérezzük már most a kínt. Ez olyan sikeresen leszívta mindannyiunk agyát, hogy irodalomról többször majdnem kivágott minket a tanárbácsi, például azért, mert Kinga üvöltözött, hogy ÖRVÉNY, én papírt ettem illetve lényegében nyalogattam Jázmin fülét, Tomi és Fanni pedig háborúzott egy vállfa kampóját használva fegyvernek. 
Holnap meg az A8-ban leszünk, a bontott falú Kánaánban, a Senki földjén, az alvilág leghátsó bugyrában. Még így utoljára a fejére állítunk mindent, hogy lássák, mi az, hogy 12.E!

Épp két német csávóval beszélgetek, az egyikkel a rockzenéről, a másikkal Dosztojevszkijről. Szerintem ezt vegyük úgy, hogy tanultam a holnapi németórára...

Tegnap volt Tankcsapda koncert, ma három és fél óra alvással léteztem a suliban, azt hiszem, nem vagyok elég edzett ehhez.
Az osztály amúgy nyilván már a szerenád meg bolondballagás lázában ég, vagy nem ég, vagy faszsetudja, mi van már. Mindenesetre a szerenádzenék már megvannak, a bolondballagásról is van már néhány halvány elképzelésünk. Ahogy magunkat ismerem, megint két nappal előtte fogunk rendesen ráfeküdni, és rohadt jó lesz.

Ma is kimentünk a természet lágy ölére rongálni a tüdőnket, jó volt nagyon. Itt vannak a képek, mert Kinga már beszólt.

Belegondolt-e már más is abba, bazmeg, hogy egy hónap, és érettségi? Az egy dolog, hogy a matek kettesért két hónapja imádkozom, meg nyilván parázok úgy minden mástól is, de ami szerintem fontosabb, hogy kinőjük ezt a kurva iskolát, amit hol szidtunk, hol szerettünk, és felnőttek leszünk. Nem kamasz kislányok meg kölykök, hanem felnőttek bazmeg. Nem akarom.

Ma volt vízipipázás meg színház, utána természetesen autogramvadászat. Tavasz van, jó így.

"Itt van a búcsú, ti keserű édesek, menjetek!
(...)
Elég sokáig kísértelek titeket, jó is volt.
És volt az rossz is, de tovább már nem megyek, jól van..."

A színházba érkezés az úgy volt, hogy késésben voltunk, ezért az utcán futtunkban öltöztünk át matrózblúzra. Aztán próbáltunk bejutni a nézőtérre, az ajtóban már sorakoztak a színészek, és egy csávó fehérre festett arccal, németül terelt be minket, frankón a szerepe szerint. Azt meg nem gondoltam, hogy valaha hajlandó leszek egy helyen tartózkodni egy horogkeresztes karszalagos hapsival, de a helyes színészcsávónak elnéztük, hogy nem vette le, amikor kijött cigizni szünetben oda, ahol mi levegőztünk (a rohadtbagósok meg bagóztak, szia Kriszti, szia Vivi). 
Ezeken túl jó volt a darab is, meg még mindig jó néha színészek szép szemétől olvadozó kamasz picsának lenni.